Tisztelt Művészkollégák!

Egy nagyon nehéz, sok problémával terhelt 2009-es évet hagytunk magunk mögött sikeresen! Igen, sikeresen - hiszen az Egyesületünk nem csak talpon maradt, de a választmányi tagok többségének önfeláldozó szakmai, ill. az Elnökség és a tagozati vezetőségek egymást támogató irányító munkájának köszönhetően több területen is újabb jelentős lépéseket tehettünk meg. Kedves Kollégák! A Választmány, az Elnökség, a vezetőségek nevében köszönöm az Önök, az alkotóművész létben élők hitét és kitartó támogatását amely nélkül mi sem töltődhetnénk föl újra és újra energiával a művészközösség érdekében végzett munkánkhoz. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy röviden tájékoztatást adjak az elmúlt időszak legfontosabb eseményeiről, ill. kitérjek a közösségünk számára talán legfontosabb célokra is. 2009 őszén - a Választmány illetve az Elnökség döntésének megfelelően - az ígéretek ellenére még létre nem hozott Köztestület és a MAOE akkori helyzetére tekintettel az Egyesület, az alkotóművészek és szervezetük érdekének védelmében a főméltóságokhoz, illetve a parlamenti képviselőkhöz fordult segítségért. Ezt a lépést azonban megelőzte egy, a számomra mindennél meghatározóbb és felemelőbb élmény, amely a közösségünk erejéről, magasrendű szellemiségéről szólt: -levélben fordultunk azokhoz a művész kollégáinkhoz segítő támogatásért, akik emberi és szakmai kiválóságukkal méltán nyerték el eddig nemcsak a mi közösségünk, de az országunk rangos elismeréseit, s a magyar kultúra legfőbb alakítóiként megbecsülést vívtak s vívnak ki a mi számunkra is. Bár voltak kétkedők a megnyerhetőségüket illetően, én a legőszintébb örömmel tapasztaltam ennek ellenkezőjét! Kedves Kollégák! A közösségünkre büszkén mondhatom: egyöntetű, önzetlen és egyben megejtő megnyilvánulásokkal teli, a támogatásról biztosító visszajelzéseket kaptunk a megkeresettektől. Ez a támogatói névsor adott külön hangsúlyt a főméltóságokhoz ill. a parlamenti képviselőkhöz írott levelünknek. Ennek következtében is, a Kulturális- és Sajtó Bizottság egy meghallgatásra adott lehetőséget ügyünkben.

A szeptember 29-ei meghallgatáson a Minisztérium és a MAK képviselője is részt vett. Sikerült egyértelművé tennünk a Bizottság tagjai számára a probléma nagyságát és fontosságát. A Bizottság támogatásának elnyerésében külön szerepe volt Pető Iván elnök úrnak aki napirendre tűzte a kérdést és Halász János alelnök úrnak, aki szakmai érvekkel támasztotta alá a helyzet megoldásának fontosságát. Talán ennek köszönhetően a Minisztérium október 5-re egy egyeztetésre hívta meg a MAOE és a MAK képviselőit, amelyen néhány kérdéskör tisztázására került sor.

Egyik: a MAK Alapító Okiratának módosítása a MAOE kérésének megfelelő változatban kerül államigazgatási egyeztetésre (ennek lényege, hogy itt a meghívásos pályázati forma benne maradt az Alapító Okiratban, és ahogyan a kuratórium is azt korábban támogatta, a MAOE nevesítve mint szervezet is támogatáshoz juthatna, a minisztériumi változat erre nem adott volna lehetőséget). Másik: a MAOE 2010. évi működési finanszírozására szánt 42 millió forintot további 40 millióval egészíti ki a minisztérium.

Tisztelt Kollégák, ezek után az Egyesület a jövőre nézve is megoldást keresve az ügyészségi felszólalás miatt kialakult helyzetre, a költségvetési törvényhez egy módosító indítvánnyal élt. Ezt a módosító indítványt a Kulturális- és Sajtó Bizottság a helyzetünk ismeretében egyhangúlag támogatta, sőt maga nyújtotta be az Országgyűlés elé. Bár a Kormány, a Pénzügyminisztérium, valamint a Költségvetési Bizottság nem támogatta, mi arra kértük a parlamenti frakciókat, hogy ennek ellenére támogassák azt, mivel költségvetési többletforrást nem igényel a javaslatunk, de hosszútávra biztosíthatja legalább jogilag a helyzetünket. Örömmel tájékoztatlak Benneteket, hogy a parlament október 26-i ülésén 352 -ből 340 képviselő igen szavazatával támogatta a javaslatot. Ez jelentős eredmény az Alapító Okirat módosítását és az Egyesület jövőbeni finanszírozását illetően. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a magyar törvények értelmében a Kuratórium ma csak a jelenleg érvényes, tehát szintén a meghívásos pályázatot lehetővé tévő Alapító Okirat alapján járhat el. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert ezen nem változtatnak az ügyészség kifogásai sem, amelyeknek nyilvánvalóan csak egy lehetséges bírósági döntés szerezhetne érvényt (amelynek végkimenetele egyébként nem látható előre), de a helyzet a fent említettek alapján egyébként is a javunkra változott. Bár jelentős nehézségeket okozott a 2009-es év folyamán a költségvetésünk szinte teljes megvonása, a folyamatos tárgyalások, a nyilvánosság segítségével végül még azt is elértük, hogy a kormányzati tartalékból - igaz az utolsó pillanatokban - 50 millió forintot biztosítottak a számunkra, amely összeg december 29-én érkezett a számlánkra, nem kis feladatot róva az egész évben magas fokú munkamorálról és lojalitásról tanúságot tévő hivatali munkatársainkra. A támogatás lehetővé tette helyzetünk rendezését és a 2010. évi munkánk megkezdését. Az idei évre ígért támogatások megszerzése folyamatban van, amely két forrásból látszik lehetségesnek a Minisztériumtól, illetve a Közalapítványtól. Az 2010. év kezdete, bár már évek óta felhívjuk erre a figyelmet és több javaslatot is tettünk, megint a nyugdíjak időbeni kifizetésének felelőtlen kezelésével kezdődött. A korábbi hosszas tárgyalások következtében ugyan elértük, hogy januárban egy elkülönített forrásból megkaphatták kollégáink a járandóságukat, de egy késést szenvedő kormányrendelet miatt már a következő hónap késedelmet szenvedett, amelyet csak a rendelet március 12-ei létrejötte után pótoltak. Ezt természetesen nem hagyhattuk szó nélkül, ennek következtében nem csak a Minisztérium felé jeleztük elégedetlenségünket, hanem mindez széles sajtó- és médianyilvánosságot kapott. Arra a régóta tartó „játékra" már nehéz indulat nélkül reagálni, amelyben folyamatosan „csak egy civil szervezetként" emlegetve a MAOE- t próbálják más szakmai szervezetekkel konfliktusba keverni, hivatkozva az állami támogatásunkra. Minden józanul gondolkodó és a lényeget látó kollégának tisztában kell azzal lennie, hogy a MAOE és a MAK együttese az egyik legfontosabb bástyája az alkotóművész kollégáknak, ahol a politika nem tudott teret nyerni, tönkre téve a művész szolidaritást. A lényeg éppen az amit, a parlamenti meghallgatáson is hangsúlyoztam: szégyen a Magyar Köztársaságra nézve, hogy alkotóművészeit és művészeti szervezeteiket ilyen méltatlan helyzetbe hozzák a támogatások elvonásával. Ez a történet nem önmagában a MAOE-ről szól, nekünk azonban biztosan nem szabad engednünk abból az alapelvből amiért létrehozatták velünk - éppen nem egy „átlagos" civil szervezetként - a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületét és támogatására a Magyar Alkotóművészeti Alapítványt! El kell érnünk, egy a professzionális művészeket megkülönböztető valós támogatási forma megvalósulását, amelyet nyilvánvalóan egy új kormánnyal és reméljük új szemléletű kormánnyal valósíthatunk meg. Tisztelt Kollégák! Nem mi művészek kértük, hogy a rendszer változáskor egy működésképtelen konstrukcióba helyezzék el a Művészeti Alap tagságát és annak vagyonát! Nem mi változtattuk meg törvénytelenül később - újabb hátrányokat okozva a politika által létrehozatott Egyesület tagságának - az Alapítvány alapító okiratát! Nem mi művészek kerülgetjük a törvényes megoldást hosszú évek óta! Nem mi félünk valódi, demokráciába illő, az alkotóművészek által jogosan elvárt döntést hozni a problémáink megoldására! De mi dolgozunk a rendszer változás óta ebben a felemás, a munkánk valódi értékét, jelentőségét semmibe vevő állapotok között! De mi hozzuk létre nap mint nap a magyar nemzet mai és jövőbeni kultúráját meghatározó alkotásokat. De mi vagyunk azok akik újra és újra hiába fordulunk hittel a demokratikusan megválasztott politikai vezetőkhöz helyzetünk rendezése érdekében! De mi vagyunk azok is akik alkotói teljesítményük miatt megérdemlik a figyelmet és bár több éves késéssel: az alkotóművészeti köztestület létrehozását!

Néhányan még közülünk is - bevallom számomra érthetetlen okból - a köztestületi koncepció sikertelenségéről beszélnek és új más elképzelések szükségességéről. Hölgyeim és Uraim, egészen egyszerűen mondva: mindez nem helytálló - egyben téves megközelítése a megoldandó gondoknak. A köztestületi törvény ugyanis elkészült az Oktatási és Kulturális Minisztériumban. Talán a legfontosabb, a törvényt megalapozó gondolatokat nem árt felidézni: A minta a Magyar Tudományos Akadémia, amelyet a nemzet a magyar nyelv ápolására és a tudomány szolgálatára hozott létre, s az eltelt közel két évszázad alatt megszületett az igény egy művészeti jellegű köztestület megalapítására is. Azt, hogy ez az igény mennyire időszerű, az a körülmény is jól jelzi, hogy már a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 32. §-a is külön törvény hatáskörébe utalta az irodalom, illetve a művészetek más területeit köztestületként szolgáló akadémiákról való rendelkezést. Mindezidáig ilyen tárgyú törvényi szabályozás nem született, s ez a tény különösen aktuálissá teszi a nemzet kulturális értékeinek védelmét, a magyarság szellemi, művészeti és történeti hagyományainak megőrzését, a magas színvonalú művészeti alkotómunka közösségi feltételeinek megerősítését, a magyar művészeti élet kimagasló képviselőinek megbecsülését és a nemzetek közötti szellemi együttműködés hiteles képviseletét szolgáló Magyar Alkotóművészeti Köztestület (a továbbiakban: MAK) megalapítását. A tervezet meghatározza a MAK feladatait és rendezi a demokratikus önkormányzatiság elvének feltétlen érvényesülése mellett szervezeti felépítését, illetve ad felhatalmazást köztestületi szabályozás kialakítására. Az előterjesztés kiemelt figyelmet szentel az anyagnak a hatályos jogszabályi - különösen a Ptk-ban és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben rögzített - rendelkezésekkel, a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatban [38/1997. (IV: 16.) AB határozat] kialakult jogelvekkel való összhangjára. Az előterjesztésben foglalt rendelkezések még közvetve sem jelentik az egyesüléshez fűződő alkotmányos jognak, a művészeti élet szabadságának vagy bármely más alkotmányos alapelvnek a sérelmét.

Több kormány programjában elvi szinten került rögzítésre, hogy cél a magyar nemzeti identitás, azonosságtudat erősítése. A kulturális igazgatás fő feladata kell legyen a magyar kultúrához kötődő alkotó, művészeti tevékenység, valamint az alkotások piacra segítése, illetve az igényes népszerű kultúra piaci lehetőségeinek javítása, a magyar kultúra külföldi, az egyetemes kultúra hazai bemutatásának, megismertetésének segítése. Ezekkel az elvi alapvetésekkel az előterjesztés teljes mértékben összhangban lévő célokat kíván megvalósítani, amikor megteremti az alkotóművészeti önigazgatáson alapuló új szervezeti formát, a MAK-ot.

Azt, hogy ennek alapját a MAOE-MAK kettőse adja a következők indokolják: A Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának átalakítására 1992-ben került sor. Az átalakulást a korábbi jogi keret megszűnése tette szükségessé. A vagyont és az azt befizetéseivel létrehozó és gyarapító alkotóművészeket egy szervezeten belül tartani az akkor rendelkezésre álló jogi-szervezeti keretek között nem volt lehetséges, annak ellenére, hogy az átalakulásban/átalakításban részt vevő valamennyi érintett - művészek és kormányzat - számára egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen történeti tény volt ezek elválaszthatatlan volta.

A rendelkezésre álló jogi lehetőségeket figyelembe véve a kormányzattal folytatott egyeztetéseket követően megalakult a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (a továbbiakban: MAOE), amelynek tagjává vált gyakorlatilag a megszűnt Művészeti Alap valamennyi tagja. Létrejött egyben előbb alapítványként, majd közalapítványként a 117/1992. (VII. 29.) Korm. rendelettel a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (a továbbiakban: Közalapítvány), amelynek legfontosabb feladata a MAOE és az abban tömörült, a közalapítványi vagyont megteremtő hivatásos magyar alkotóművész társadalom támogatása, az arra a korábbi befizetésekkel jogot szerzett művészek részére a nyugellátásátok megállapítása és folyósítása volt. A Közalapítvány vagyona kizárólag a korábban az Alapot illető vagyonból állt, az Állam, a kormányzat új vagyoni juttatásban nem részesítette azt. Ebből a történeti tényből ered a Közalapítvány vagyona, s a MAOE, illetve az abban egyesült hivatásos alkotóművész társadalom az átalakuláskor senki által el nem vitatott és erkölcsösen ma sem vitatható elválaszthatatlansága.

Ezért egyetlen érintett számára sem lehet kétséges, hogy ez a struktúra a fent vázolt történeti okokból került így kialakításra, és ebből eredően nem egy, a magyar művészeti élet támogatását általánosan célzó alapítvány létrehozása volt az alapítói szándék és cél, és nem is ez történt 1992-ben, hanem az Állam a volt Alap tagjaival szembeni kötelezettségeinek teljesítésére, valójában állami feladatok ellátására hozta létre a Közalapítványt. (Az Állam az általában a művészeti területre szánt támogatásokat jelenleg is a Nemzeti Kulturális Alapprogram keretében osztja szét.) Nem vitatható tehát, hogy a MAOE - amelynek tagjaivá a volt Alap tagjai kevés kivétellel váltak -, és a Közalapítvány - amelynek vagyona az Alap volt vagyonából állt - között szoros, közvetlen összefüggés van.

Az is egyértelmű, hogy egy szakmai önigazgatáson alapuló köztestület egyesítheti a ma kihívásainak legmegfelelőbben, a jelenlegi formájában kettéválasztott - a javarészt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete által reprezentált - személyi és - a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által megjelenített - vagyoni kört.

Az előterjesztés többek között azt is célozza, hogy a MAK szakmai tevékenysége (ösztöndíjak, pályázatok, hazai és nemzetközi kapcsolatok, szakmai programok) révén erősödjön az alkotóművészek piaci pozíciója is, javuljanak életkörülményeik.

Ki kell ugyanakkor emelni, hogy az előterjesztés elfogadása költségvetési többlet-ráfordítást nem jelent. Az előterjesztés azoknak az összegeknek a rendelkezésre bocsátásán túl, amelyeket a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete részére a központi költségvetés biztosít, nem számol többlet költségvetési forrásokkal. Ez 2011-ben - az inflációs hatásokat is figyelembe véve - hozzávetőlegesen, a nyugdíjat is tartalmazó, 1,8 Mrd Ft-os - 2 Mrd Ft-os költségvetési támogatást jelenthet a MAK számára. (2008-ban pl. a költségvetési támogatása 1,6 milliárd Ft, ennek legnagyobb része a nyugdíjsegélyek kifizetését fedezte, melyek emelését a társadalombiztosítási ellátások emelésével összhangban biztosítani szükséges.)

Természetesen a köztestület létrehozásának az egyik legfontosabb célja az, hogy az alkotóművész társadalom számára jobb működési feltételeket és kereteket jelentsen, de elsősorban abból a megfontolásból, hogy a társadalom egésze számára jelentsen ez kedvező változásokat. A társadalom számára ugyanis egy „pezsgő" kulturális közeg teremtheti meg az egyének, a közösségek és a nemzet önbecsülésének kereteit, ez jelentheti a jövőbeni újítások forrásait és kivételes szerepe van a társadalmi kohézió erősítésében. Egy, a Magyar Tudományos Akadémiához hasonlóan, de kulturális területen működő köztestület, a későbbiekben akár minden művészeti ágat magába foglalóan a társadalom fejlődése szempontjából meghatározóan pozitív szerepet tölthet be. A kulturális sokszínűséget alapelvként kezelő Európai Unióban és szerte a világban a MAK a magyar kulturális értékek egyik méltó képviselőjeként és egyúttal avatott tolmácsolójaként jelenhet meg. Közvetlen európai uniós vonatkozása nincs, ezért esetleges harmonizációs kötelezettséget nem keletkeztet. Tisztelt Művészkollégák! Ehhez kérem tisztelettel és nagyrabecsüléssel a segítségüket.

Üdvözlettel:

Bauer István festőművész

a MAOE elnöke

Kedves Kollégák!

Kérjük, hogy adójuk 1%-át ajánlják fel
Egyesületünk javára!

Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete

Adószám: 18037401-1-42