Zenei tagozat

Tájékoztatás az alkotóházi beutalásokról

A balatonföldvári és a galyatetői alkotóházakba történő beutalást a Zenei Tagozat intézi.

Telefonszám: 3120-857 (rögzítő is), e-mail cím: zenei.maoe@alkotok.hu

Telefonon, e-mailen, vagy személyesen történő egyeztetés után az igénylő lapot (letölthető a www.mak.hu honlapjáról is) a fenti elektromos vagy
postai címére
(1146. Budapest, Olof Palme sétány 1.)
kell elküldeni.

BALATONFÖLDVÁR

Az alkotóházak gondnoka: Makár Dezsőné, Márta (06-30-670-2803)

“Felső” ház – József Attila u. 15.
földszint: 4 db 2 ágyas (pótágyazható) szoba, 2 zuhanyzó, 2 WC.
emelet: 1 db 2 ágyas (pótágyazható) szoba,
főzési lehetőség külön épületben biztosított

A MAK Kuratóriuma határozata értelmében a “Felső” ház  (József Attila u. 15)
május 1 – augusztus 31 között a MAK vállalkozási tevékenységét szolgálja.

“Alsó” ház – József Attila u. 10.
2 db 2 ágyas (pótágyazható) szoba,
2 db három ágyas (pótágyazható) szoba,
2 fürdőszoba,teakonyha,nappali

2010. január 1-től az idegenforgalmi adó mértéke az alábbiak szerint változott:
(a gondnoknál fizetendő)
január 1-június 30, valamint szeptember 1-december 31 között: 330 Ft/fő/éj
július 1 – augusztus 31-ig 400 Ft/fő/éj

Csak a diákok (l8 évig) élveznek adómentességet!
(a 70 év felettiek mentessége megszűnt)

GALYATETŐ

A Zenei Tagozat alkotóházának címe: Mátraszentimre, Madách I. út 11-13.
gondnok: Bátoriné Ottó Julianna
tel.: 06-70-239-5367

3 db 2 ágyas, 1 db 1 ágyas szoba (zongora), 2 fürdőszoba, nappali, jól felszerelt konyha.
2010. január 1-től 330 Ft/fő/éj az idegenforgalmi adó mértéke
(.a gondnoknál fizetendő.)
Csak diákok (l8 évig) élveznek adómentességet!
(a 70 év felettiek mentessége megszűnt.)


Beszámoló a 2010. június 26-tól  július 1-ig tartott improvizációs zenei táborról

     Pócs Katalin zeneszerző, zenetanár tizedik alkalommal szervezett improvizációs zenei tábort növendékeinek a Balatonföldvári Alkotóházban június 26-tól július 1-ig. Az eltöltött 6 nap nagy örömet jelentett ő és növendékei számára is. Az Alkotóház így tényleg betölti hivatását, mert komoly alkotó munka zajlott, a gyerekeket megihlette a természeti környezet és az emberi kapcsolatok is jobban elmélyedtek tanár és tanítványai között. Jutott idő kirándulásra (Tihany) közös zenehallgatásra és kulturális programokra (Szárszó: József Attila múzeum, kórushangverseny). A tábor végén záróhangversenyt tartottunk.
       Köszönet illeti a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványt, hogy kedvezményes áron lehetővé tette a tanulók részvételét és ezáltal a zenéhez való kapcsolatuk a jövőben is elmélyültebbé válhat.

                                  Pócs Katalin
                                zeneszerző, zenetanár

                               

Zeneakadémisták a galyatetői alkotóházban

Amikor a zenetörténet órán arról beszéltem, hogy Kodály milyen szenvedélyesen szerette a természetet, és milyen gyakran járt töltekezni Galyatetőre, eszembe jutott, milyen jó lenne ebből az élményből valamit átadni a diákoknak. Hiszen a mai fiatalok közül már csak nagyon kevés kapja meg ezt a szüleitől. A túrázás, a természetjárás kiment a divatból, ezért aztán az ifjabb generáció nem ismeri meg azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amikor többórás gyaloglás után – lihegve és  kipirulva – fölérünk a hegy csúcsára, és elénk tárul a panoráma… Először csak egy egynapos kirándulásra gondoltam, valahol a közelben, és persze elképzeltem, hogy közben mennyit lehetne beszélgetni olyan fontos dolgokról (zenéről, de filozófiai kérdésekről és egyebekről is), amikre az egyetemi előadásokon csak ritkán jut idő. Aztán egyszer csak beugrott: nekünk is Galyatetőre kellene mennünk, hiszen az alkotóházban zongora is van, így aztán a zenetörténet-órával egybekötött, sok-sok tartalmas beszélgetéssel is megtűzdelt túra után a hangszer köré gyűlhetnénk, hogy együtt muzsikáljunk. Két napon át elmélyedhetnénk a természet és a zene csodáiban… Szóval valamiféle peripatetikus, monstre zenetörténet órát képzeltem el, utána pedig intenzív gyakorlati muzsikálást.
2010 júniusának elején a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány igazgatójának engedélyével diákjaim kedvezményesen (szakmai vendégekként) kaptak szállást a galyatetői alkotóházban, és így megvalósulhatott az álmom. Elárulom: a szervezés bonyolultabb és időigényesebb volt, mint amire számítottam, de az eredmény is sokkal szebb és tartalmasabb lett annál, amit elképzeltem. Egy fuvolista, egy orgonista, egy csembalista és egy karmester tartott velem, két ifjú hölgy és két fiatalember. (Eredetileg hat diákkal mentem volna, és így meg is telt volna az alkotóház, de sajnos hirtelen adódott betegség két diákot megakadályozott abban, hogy eljöjjön.) Akkoriban voltak a nagy esőzések, ezért aztán ijesztgettek bennünket, hogy veszélyes lesz a vállalkozásunk, járhatatlanok lesznek az utak stb. Mondtam, semmi gond, ha úgy alakul, legföljebb a házban maradunk és még többet zenélünk… Csodák csodája, éppen azon a két napon (június 5-én és 6-án) ragyogó napsütés volt, és a lehető legideálisabb kirándulóidő. Az pedig, hogy egy-két helyen a turistaút patakká változott, csak izgalmasabbá tette az utunkat… Az első napon először megnéztük a Kodály-templomot (amit még egyik diák sem látott korábban), aztán nekivágtunk az erdőnek, irány a Nyírjes bérc… A diákok hamar feloldódtak a túrán (persze, igyekeztem őket a legszebb helyekre vinni; mindkét napra nagy gonddal választottam ki az útvonalat), aztán, visszaérve az alkotóházba, muzsikáltunk. (Pontosabban folytattuk a muzsikálást, mert útközben is sokat énekeltünk, szebbnél szebb magyar népdalokat. Ez spontán jött a diákokból, bár tudom, hogy ezt nehéz elhinni…) A zongoránál Johann Sebastian Bach négyszólamú koráljait énekeltük, hosszú-hosszú órákon át, a csembaló  szakos diák irányításával. Elámultunk egy-egy különleges harmónia-fordulaton, szöveg és zene szoros összetartozásán. És a Bach-zenével való foglalkozásnak ott, közel ezer méter magasan, a közösen eltöltött gyönyörű nap után, a hatalmas fenyőfák között álló házban volt valami többlet-jelentése ahhoz képest, mintha ugyanezt az egyetem falai között tettük volna meg. A második nap ugyanolyan gyönyörű és szellemiekben ugyanolyan gazdag volt, mint az első. Csak este indultunk haza Budapestre.
Úgy érzem, ezzel a hétvégével életre szóló élményt kaptuk – nemcsak a diákok, hanem tanárként jómagam is. 
A mátrai túrázásnak és muzsikálásnak gyorsan híre ment a diákok között, és már kapom az érdeklődő leveleket, hogy mikor lesz hasonló…     

 
Solymosi Tari Emőke  zenetörténész 

(Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)